A növény magja (szerecsendió) és a magot körülvevő köpeny (szerecsendió-virág) egyaránt felhasználható fűszerként.
 
Gyümölcshúsából lekvárt készítenek, virága mivel nagyon aromás és intenzív, tele illóolajokkal, a parfümgyártás előszeretettel alkalmazza.
 
Magja őrölt fomában nyugtató hatású.
 
Az európai és ázsiai konyha gyakorlatilag elképzelhetetlen a szerecsendió melengető, gyantás, édes íze nélkül.
 
Amikor a 16. században a portugálok felfedezték az indonéziai Banda-szigetcsoportot, titokban tartották a szerecsendió forrását. Száz évvel később a szigetcsoport holland fennhatóság alá került, és egy ideig a hollandok tartották ellenőrzésük alatt a szerecsendió kereskedelmét. Azonban a tengerészeket kísérő galambok magukkal vitték a magokat a környező szigetekre, így a fűszer egyre inkább kezdett elterjedni.
 
Gyermekek számára 4 éves korig nem ajánlott a fogyasztása!